Te még hiszel a mesékben?

Mona
Te még hiszel a mesékben?

fantasy-4378018_1920.jpg

Te hogy vagy a mesékkel?

Valahogy egy ideje egyáltalán nem érdekelnek a mesék? Mikor olvastál, néztél meg utoljára egy mesét?

Vagyis az igazi mesék, nem a Walt Disney féle átírások. Bevallom, sokakhoz hasonlóan kedvelem a Hollywoodi mesék színes világát, ahol a szenvtelen és talpraesett  hős, vagy hősnő vicces és szórakoztató kalandokba keveredik és megnyugvással tölt el, hogy nem kell nagyon izgulnom miatta, mert pontosan tudom, hogy a végén mindig győz a jó, és elnyeri méltó sorsát az összes szereplő. Még a slágereket is kedvelem benne. 

De vajon így is tanít e nekünk annyit, mint a régi történetek, amiket nem cicomáztak és happyendingeltek meg, olyan lélekkímélő módon, hogy már csak bugyuta történetkék maradjanak belőlük? Vegyük például a kis hableány sztoriját. Mindenki ismeri az amerikai átirat pozitív befejezését, amikor végül minden gond elsímul a szerelmesek útjából és boldogan élnek míg meg nem halnak, igaz?

mermaid-4452094_1920.jpg

Csakhogy, hol marad ebből a fabulából a tanulság? Amit ellopott belőle Hollywood. Pontosabban átírt. Ahol a kis hableány mindenét feláldozza a szerelemért. Otthagyja az éltető közeget, amiben eddig boldogan létezett, a barátait, a családját., testvéreit, apját. Odaadja a tengerben való létezés minden örömét és a lehetőséget, hogy valaha is visszatérjen oda, amit egy teljesen más világra cserél, mivel azt gondolja, többé már nem teszi boldoggá más, csakis a mindent betöltő szerelem. Végül hajlandó megválni a hangjától is. Mindent feladott a szerelemért. egy szinte vadidegen bálványért, aki nem ismeri fel, ami nem is csoda, hisz annyira megváltozott. Ha az életbe emelem át ezt a mesét, mit gondolsz, végződhet jól egy ilyen történet? Bár, ha belegondolok az elrettentő tanulsággal szolgáló mese is lehet jó mese.

Mindezen azért kezdtem el most töprengeni, mert egy kedves barátnőm karácsonyi ajándékaként megkaptam Boldizsár Ildikó meseterápiát bemutató könyvét a Hamupipőke Facebook-profilja-t

Boldizsár Ildikó magyar szerkesztő, mesekutató, író, kritikus, esszéista, etnográfus, meseterapeuta; a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója.

Ezért is nagy kíváncsisággal vettem a kezembe ezt a könyvet. Milyen mesék lehetnek benne? Mit lehet velük egyáltalán kezdeni? Érdekli e az embereket még a mese egyáltalán? Engem vajon érdekel e?

book-794978_1920.jpg

'A mese epikai műfaj, melynek eredete mítoszokon, mondákon és legendákon keresztül az írásbeliség előtti időkre nyúlik vissza. Fenomológiai szempontból a mitológia és az elbeszélő irodalom között középen helyezkedik el. A kutatók véleménye megoszlik, hogy a mítosz a mesétől hol választható el. A különböző vallások is hatással voltak a mese kialakulására, amely gyakran a népi hiedelmekkel is keveredik. Éppen ezért a régi mesék még nem gyermekek számára szóltak, hanem inkább felnőtteknek. A mai értelemben vett mese már kifejezetten gyermekeknek szól (gyermekmese) és a végkifejlet legtöbbször pozitív, a jó és rossz szerepe élesen elkülönül. A felnőtt mesék pedig ma már más, új műfajokba sorolhatóak, mint a fantasy, rémtörténetek stb. Habár a mesék között rengeteg az olyan, ami közös ősi gyökerekre épül, mégis népenként a hasonló kultúrkörök között is van eltérés a mese felépítésében és stílusában. A meséket eredet szerint két nagy csoportra oszthatjuk: „népmese”, mely kezdetben szájhagyomány útján terjedt és szerzője ismeretlen, illetve „műmese”, ahol a szerző személye ismeretes.'-wikipédia

A mese a lélek tápláléka.

Boldizsár Ildikó ebben a könyvében, egy hozzám hasonló marslakónak szeretné valahogy bemutatni a Metamorphoses Meseterápiás Módszert. Valakinek, akinek erről a leghalványabb elképzelése sincs. Aki olyan egyszerűen és profán módon közelít a mesékhez, mint egy ovis. A legkézenfekvőbb utalásokat és a legerősebb jelképeket sejtve csak meg belőlük. Aki nem mereng el túlságosan mélyen a tanulságon, az evidens, és magától értetődő ok-okozati viszonyokat érti csak meg.

ufo-2632191_1920.jpg

Mindenkinek van egy meséje.

A terapeuta pedig megtalálja nekünk ezt a mesét. Az is lehetséges, hogy elhív minket egy mese, valamiért folyton megjelenik, az eszünkbe jut egészen megmagyarázhatatlan módon. Nagy az esély arra, hogy akkor azzal a mesével dolgunk van, valamit mondani akar nekünk. Ezek a mesék aztán időről időre változhatnak, ahogyan változnak a problémák is az életünkben. Talán azt is mondhatnám, mindenkinek minden problémájára van egy mese.

A meseterápia nem mese elemzés, vagy a mese megfejtése.

" A meseterápiában a terapeutának nem az a dolga, hogy nyilvánvalóvá tegye a mese és az ember között fennálló kapcsolatot,vagy lefordítsa a mesét, hanem az, hogy a mese közvetítésével olyan belső munkára ösztökélje az illetőt, melynek során ő maga talál összeköttetést saját titkos, vagy addig nem ismert belső útjai és a mese között."

Megmutatja, hogyan használhatjuk a mesét, ha hajlandóak vagyunk vele játszani. És nem, nem mindenki a főhős a mesében. Pláne nem a győzedelmeskedő és pozitív hős. De idáig el kell jutnunk.

late-stage-1431713_1920.jpg

Vegyük tehát a címben szereplő mesét. Mindenki ismeri Hamupipőke valamelyik átiratát. Először is nagyon fontos, hogy melyik variációjával dolgozunk a mesének. Egyértelmű, hogy nem Walt Disney! Boldizsár Ildikó szerint kizárólag eredeti népmesékkel érdemes dolgozni. Amiket az emberek évek óta mesélnek egymásnak, szájról-szájra örökítve, átírások nélkül. Amiket azért mondtak el újra és újra, hogy tanulságul szolgáljon. Ez azt sejteti, hogy jobban értették ezeket a történeteket, mint a marslakók, vagy mint az ovisok.

" A Hamupipőkével azonosuló nők úgy "fordítják le" ezt a szituációt a saját életükre, hogy őket sem szereti senki, különösen az anyjuk és a testvérük nem, és emiatt állandó bántásnak vannak kitéve. Úgy vélik,hogy tulajdonképpen a gonosz és korlátokat szabó külvilág az oka az ő sikertelenségüknek -éppúgy, ahogyan az a mesében is történik.

Amíg a mese megértése ezen a szinten marad, nem sok lehetőség nyílik terápiás történetként használni, mert ez az értelmezés tévutakra visz. A mese ugyanis nem erről szól."

forest-5584131_1920.jpg

Nos, azt hiszem már az elején sikerült felcsigáznia, igaz? Nem jól hallgattam eddig a mesét? Nem értettem meg mit akar mondani? Nem figyeltem eléggé? Pedig olyan nyilvánvalónak tűnt, ott volt a gonosz, aki folyton elgáncsolja és kínozza a jót, és a szegény jó, aki küzd ez ellen, és lelkében nincs semmi kormos, csak fény és szerénység.

 A kérdés a Hamupipőkében az:"...hogyan jut el Hamupipőke a hamutól a királyi palotáig. A félelemtől a kiteljesedésig. Hogyan tudja megmutatni önmagát és felvállalni vágyait ország-világ előtt, megszakítva a menekülés megszokott és jól ismert forgatókönyvét."

 Hamupipőke története válasz lehet azokra az élethelyzetekre," amikor az elakadást, a rejtőzködés, a menekülés és az önbizalom hiánya okozza.

A mesék a női lélek elképesztő gazdagságát villantják fel."

Ha végig gondolom, valóban elég sokféle női szerep jelenik meg a mesékben, a megmentésre vágyó, tétlenül sóhajtozó áldozatok, a folyton lealázott, meggyötört és kihasznált jó kislányok, a harcos amazonok, a hiú és irigy mostohák, a gonosz boszorkák, az erdőben épp jókor és jó helyen tébláboló segítőkész anyókák, a varázslónők, akik vagy a fehér vagy a fekete oldalon csapkodnak a pálcáikkal és átkaikkal. Királylányok,akik a legkisebb és legügyesebb ugrifülesek nyereményei a jól sikerült vizsga díjaként, egy fél királysággal felturbózva.

jared-subia-qxxwd3jyv0m-unsplash.jpg

És a kérdés a Hamupipőkében, nem az, hogy ki vagy te a mesében. Mert el kell keserítselek, nem biztos, hogy a legügyesebb, legkisebb királyfi, szegénylegény, vagy megmentésre váró hajasbaba a tövig kopott hajkefével. Legalábbis nem az elején.

"Többet tudunk meg magunkról, ha először azt vizsgáljuk meg, hogy hol látjuk magunkat a történetben.A viskótól kezdve a sűrű erdőn át a királyi palota bálterméig számtalan helyen megfordulnak a hősök. A Hamupipőke című mesében például van temető, konyha, hamu, királyi palota, körtefa, galambház, bálterem, lépcső, kamra, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem.Ha valaki a konyhában látja magát, a hamuban látja magát, s fel sem merül benne, hogy a bálba is elmehetne..."

A kérdés tehát, hol vagy a mesében, és ott melyik szereplővel azonosulsz.

poseidon-1621062_1920.jpg

Lehet, hogy te vagy a királyfi, aki elől folyton meglóg ez tündéri tünemény, akinek az arcát nem, csak a lábát ismered fel, és igaziból azt is csak a cipő, vagy a boszorkány, a kívánságot teljesítő fa, valamelyik nagylábú, irigy miden áron férjre vágyó mostoha. Mindenki a kedves, furfangos, ügyes és persze a végén győzedelmeskedő főszereplő szeretne lenni és azt hisszük, a mese kizárólag róluk szól. De a filmekben is kiosztják évről évre a legjobb mellékszereplőnek járó díjat. Szóval ne hagyjuk figyelmen kívül a többi résztvevőjét a mesének. Meglehet legnagyobb meglepetésünkre először valamelyikük bőrében találjuk magunkat, míg végül eljutunk a főhősig, aki megment végül bennünket az elakadásunktól, aki rávilágít a problémánk gyökerére és elvezet a megoldásig.

composing-2391033_1920.jpg

 A mesét használhatjuk interperszonális módon, ebben az esetben a történet szereplői megfeleltethetők életünk szereplőinek. Felismerhetjük bennük a párunkat, a szüleinket, a főnökünket vagy a szomszéd nénit, aki folyton elkap egy csevejre a lépcsőfordulóban. Ilyen esetben a mese a külvilággal való kapcsolatunk rendezésében segíthet.

Amikor a mesét intrapszichésen használjuk, akkor a mese színhelyei belső tájakká válnak, a bennünk lévő feszültségek és zavarok oldása történhet meg, ahogy ezt a belső tájat berendezzük a mese hőseivel és szereplőivel.

A legcsodálatosabb  dolognak nekem -így marslakóként megismerve- a meseterápiában az, hogy a mese egy védőburkot képez a terápiában. Résztvevői átlényegülhetnek mesehősökké, mesefigurákká. Egy meglévő történet szereplőivé válnak, egy olyan történeté, amelynek ismerjük a végét, tudjuk, hogy van megoldás, és azt is tudjuk már, hogy mi a megoldás, még ha ez a megfejtésre váró feladat, de a tudatalatti már tudja, tisztában van vele, hogy működőképes és megvalósítható. 

cartoon-5123447_1920.jpg

A másik csodája, a mesének, hogy ott bármi megtörténhet. Ott nincsen lehetetlen. Működnek varázslatok, léteznek földöntúli képességek, mágikus helyek. És mi szereplői lehetünk ennek, alkalmazhatunk bűbájt,  használhatunk varázsigéket. A mese visz minket, megmutatja az utat, elővetíti a következő lépést, végigvezet a megoldás apró lépésein. Egy csodálatos, elképzelt, fantasztikus tájon, ami a mi tájunk, a mi bensőnk, ahol a mi utunk kanyarog, ami sötétbe burkolózott előttünk, és nem fedte fel az irányt eddig. De ott van.

forest-4178838_1920.jpg

És a harmadik mesés dolog hogy a problémáimat egy szereplő szájába adhatom. Ez egy kicsit eltávolít a nehézségeimtől. egy kicsit messzebbről, távolabbról, kívülről láthatok rá a dolgokra. És így is interpretálhatom. A fájdalmam, a nehézségem, a gondjaim a szereplő szájába adom. Így egy kicsit könnyebben mondhatom ki, és mondhatom el a másiknak is egy pár vagy csoport terápia folytán, hogy mi a bajom. Úgy érzem ez bátorságot ad, arra, hogy kimondjunk dolgokat.

"Mindig érdekes látni azokat a reakciókat, amelyeket ezek a szituációk kiváltanak.Tulajdonképpen lehetőség teremtődik arra, hogy mindenki szembenézhessen azzal, mit gondolnak róla a többiek, de úgy, hogy abban semmi bántó nincs, hiszen mindig fennáll a hárítás lehetősége. 'Ez csak egy mese. Nem is rólam szól!  A valóságban nem így van!' A mesék szimbolikus nyelvén keresztül könnyebb beszélni arról, mi történt velünk,mint saját szavainkkal elmondani ugyanazt. És azt is könnyebb megkérdezni, hogy 'hát akkor hogy van ez a valóságban, ha nem így?'

" A mesének abban is szerepük lehet, hogy a családtagok a mese szereplőinek szavaival fogalmazhatnak meg kritikákat, kéréseket és vágyakat egymás felé, sőt a mese mondatain keresztül kommunikálhatnak egymással, akár hétköznapi, akár problematikus szituációkban is."

girl-6011203_1920_1.jpg

"A meseterápia mindazok számára lehetőséget nyújt önmaguk megtalálására és rendezésére, akik életük bármely szakaszában krízishelyzetbe kerültek: veszteségek, gyász, válás, magány, átmeneti vagy tartós egyensúlyvesztések esetén, párkapcsolati problémákban - pl. beteljesületlen szerelem, elhagyás és elhagyattatás, elengedni nem tudás, kapcsolaton belüli rivalizáció -, valamint kommunikációs nehézségekben és a szorongások oldásában. A meseterápia életkortól függetlenül alkalmazható..." Boldizsár Ildikó

Ha minden jól megy, a mese végére a problémák megoldódnak, megtaláljuk a hovatovább utat, levonjuk a tanulságokat, sokat tanulunk és elnyerjük a megérdemelt jutalmunkat. Örömmel búcsúzunk a tájtól, tudván tudva, hogy egy mese mindig készen áll, hogy segítsen nekünk, ha megint összegabalyodnának a dolgok a zűrös való világban.

"Véget ér a közös munka: kiléptetünk a mesei térből, és visszaléptetünk a mindennapokba. Azon a vékony határon, ami a kettő között feszül, mindig kerül valami apróság a 'mesevándor tarisznyájába': egy apró tárgy, amulett vagy talizmán, amely emlékezteti őt mindarra, amit a mesével való munkában átélt."

Járjatok szerencsével!

Ui.: S ha kíváncsi vagy, hogy Hamupipőke mivel fürdött ki a hamuból az esti bál előtt..megtalálod a varázslatos Magicherb webshopban, ahol csodálatos termékek között válogathatsz, hogy a te megjelenésed is hercegnői legyen.

mese.jpg